Nekem a koncert napján esett le, hogy előzenekar is lesz. Picit belehallgatva úgy döntöttem, érdemes őket is meglesni. 8 után pár perccel érkeztem, és már játszott is a Freakin’ Disco – igen kellemes meglepetés volt nekem a banda, aztán meg akkor húztam fel ismét a szemöldököm, amikor az egyik tag magyarul szólalt meg. Én addig kábé azt gondoltam, talán az Elektro Guzzi egy mellékprojektje lehetnek… az – mondjuk – vélhetően senkit sem sokkolt, amikor a basszusgitárért és egyéb kütyüért felelős srác mondta, hogy a sógorék triója az egyik nagy kedvencük. Azért nem egy az egyben nyúlják őket, és valamivel dalközpontúbb muzsikájukat elég szép számban élveztük. Engem megfogtak, azt hiszem, érdemes lesz odafigyelni rájuk.

Aztán 9 tájt jött a fő attrakció: az österreichische Techno Musikkapelle, ezúttal rézfúvósokkal kiegészülve. Tavaly a Művészetek Völgyében volt szerencsém először a techno-t hagyományos hangszerekkel (gitár, basszusgitár, dob) művelő zenekarhoz – bizony, Kapolcson ilyen underground gyöngyszemekkel is találkozhat az ember a kései órákban. Pozitív élmény volt ez az első találkozás, de – emlékszem – akkor is azt éreztem, hogy néha azért bírnám, ha ebben a végtelenül repetitív zenében időnként feldörrenne torzított elektromos gitár is. Ugyanakkor ők valószínűleg épp attól maradnak meg kuriózumként az ember fejében, hogy eszükben sincs ilyesmivel élni. Mindenesetre kíváncsian vártam, hogy a fúvósok majd hozzáadnak-e valami extrát az „élő techno”-hoz. Hááát, nem is tudom… Nem csak látványra volt ez a három harsonással kiegészült felállás némileg bizarr kombináció.

Eleve picit döcögősen indult érzésem szerint, de kábé minden dalnál azt éreztem, hogy elég komótosan állnak össze. Voltak aztán egészen jó részek is, és amikor mindannyian igazán beindultak, és hangosan együtt szóltak, az kifejezetten jó, magával ragadó részeket is eredményezett. Viszont visszatérően az volt a benyomásom, mintha nem igazán vált volna egyértelművé, hogy most a fúvósok kísérik a triót vagy fordítva. Szóval hol elég lapos volt mindkét szekció, hol meg remekül szóltak együtt. És egy óra játékidő után abba is hagyták, egyetlen dal erejéig tértek vissza az egyébként lelkes közönség elé. Így aztán a koncert egészével kapcsolatban is az volt az érzésem, hogy épphogy csak kezdenek belemelegedni, kezd összeállni a dolog, és már vége is… Azt hiszem, mindenki igazán örült volna, ha legalább egy fél órát még játszanak régebbi dalokat is. Na, mindegy… nem volt ez rossz, el lehetett rá táncikálni, de én hiányérzettel távoztam.