Az év egyik leginkább várt koncertje volt számomra a Madrugada fellépése. Ki gondolta volna, hogy a banda 2008-as feloszlása után (az utolsó lemez felvételei közben váratlanul elhunyt Robert Burås gitáros) lehetőségünk lesz élőben találkozni a norvég alt-rocker zenekarral? Nekem leesett az állam, amikor kiderült, hogy az első album, az Industrial Silence 20 éves jubileuma kapcsán turnéra indulnak, és Budapestet is érintik. Nem csak én lehettem így ezzel, nagyon hamar elkelt az összes jegy az A38-as fellépésre.
A koncert pedig az első pillanattól mutatta: nem gyenge, nosztalgiázó lötyögésről van szó, a banda él és virul, remekül együtt/egyben vannak, élvezik a feltámadást és a figyelmet, az erős éljenzést a sűrű tömegtől. Mozdulni nem igazán lehetett az emberek közt, megjegyzem, több külföldi szót hallottam magam körül, mint magyart.
Nehéz mit kiemelni, mert a nagyjából 2 órás koncert telis-tele volt csúcspontokkal. Természetesen az első lemez volt elsősorban terítéken, de az összes kiadványukat megidézték, sok "sláger" előkerült. Itt szeretném megjegyezni: a Madrugada szerintem tipikusan az a banda, amit sokkal többen szeretnének, ha ismernék őket. Jó dalokat írnak, tombolós rock számokkal, szép balladákkal és lazább, némileg Nick Cave-re hajazó, blues-os, középtempós szerzeményekkel is operálnak. A jóképű frontember, Sivert Hoyem karakteres hangjával kényelmesen mozog a mély búgástól az angyali magasságokig, bár többnyire a középtartományban tartózkodik kicsit monológszerű előadásmódjával. Tipikusan olyan figura, akinek a hangjától lerepül a lányok bugyija, de erre korántsem játszik rá annyira, mint mondjuk a már említett Nick Cave.
Azért mégis kiemelném a Strange Colour Blue-t, aminek közepén teljesen elsötétült a terem, és Sivert egy zseblámpával világította a közönséget. Nagyon szuggesztív volt, úgy éreztem magam, mintha egy rítus részese lennék. Nagyon örültem a visszafogottan boogie-zó Hands Up - I Love You-nak a második albumról, egyike az első daloknak, amivel megkedveltem őket. És természetesen a Majesty nagyon szép volt.
A koncertek - különösen ilyen kerek évfordulók idején - arra is alkalmasak, hogy érdekes információkat szerezzünk a banda történetéből. Sivert elmesélte, hogy az első dalukat, az Electric-et egy lepusztult gyárépületben próbálva írták meg egy éjjel, amikor lekapcsolták a világítást, és csak a város, az autók és a tömegközlekedés fényei szűrődtek be a próbaterembe - így született az "industrial silence" kifejezés. Cool. :)
Biztató jelek a jövőre nézve, hogy egyrészt Sivert mondta, talán újra látjuk majd egymást, másrészt nemrégiben egy új dal is megjelent: a kellemes, szép Half-Light az Amundsen c. filmhez készült. Kulcsoljuk kezeinket imára egy új lemezért! :D
Kiváló koncert volt, méltó megünneplése az első lemeznek és a banda visszatérésének.
