A villámkezű dobos, Jojo Mayer vezette trió tavaly tavasszal az A38-on ejtette ámulatba a hazai közönséget, és szerencsénkre egy kelet-közép-európai miniturné keretében ismét ellátogattak Budapestre, ezúttal az Akvárium kistermébe.

A lényeg itt természetesen a zenekarvezető doboson van - nehéz azt szavakkal leírni, amit ez az elképesztően tehetséges zenész művel a dobok mögött. Ezt tényleg látni kell élőben, hogy az egyszeri rajongó elhiggye, ezeket a "széttört" ritmusokat nem egy gép produkálja, hanem egy bongyor sérójú középkorú fazon. Időnként az Aphex Twin Monkey Drummerére asszociáltam róla. Élmény őt figyelni zenélés közben, egy-egy rövidebb szakasz erejéig csak egy-egy kezét néztem - önmagában ez is élvezetes tud lenni az esetében.

Na, de tud működni egy ennyire a dobos köré épülő zene? Naná! A basszeros és a billentyűkért/elektronikáért felelős srácok alapvetően kísérik Jojo-t, de ők teszik hozzá azt a hangulati elemet, amiről nekem tengerpart, óceán, víz alatti világ hol felemelő, hol a sötét mélybe lehúzó képei villantak fel bugizás közben. A basszus időnként a mellkasomban is érezhető mélyeket produkált, imádtam, ahogy erősen áradt felém a zene a színpadról, és volt, hogy úgy éreztem, a zene mintegy átszkenneli az egész testemet... szóval: kinek kellenek drogok, amikor itt van nekünk a zene? :D

Némileg rokonítható ez a zenei produkció a már megénekelt Elektro Guzzi-hoz, hiszen mindkét banda elsősorban élő hangszerekkel játszik "elektronikus" zenét, viszont a Nerve izgalmasabb, változatosabb, improvizatívabb, és inkább a jungle / drum and bass / jazz stílusjegyeit hordozza magán az osztrákok minimalista techno-jával szemben. Nálam mindenesetre jobban működnek ezek a stílusok ebben a formában. Amúgy szívesen meghallgatnám Jojo-t egy metal banda keretében is.