Kis hazánkban már harmadjára tette tegnap este tiszteletét az Algiers. Az első, A38-as fellépésük a tavalyi év elején jó bemutatkozás volt, de valahogy nem igazán maradt meg a fejemben. Aztán júliusban már kisebb lélekszámú közönség előtt, a Dürerben adtak elképesztően energikus bulit, ami engem akkor rögtön a második lemezük megvételére ösztönzött, amit az énekes, Franklin James Fischer és a gitáros, Lee Tesche dedikált is nekem. Íme, a kincsem:

Egyébként az albumaikkal is hasonló élményem volt, mint az első két budapesti koncertjükkel. Az Irony. Utility. Pretext. című, EBM-s jegyeket is magán viselő dalukkal ismertem meg őket, ami engem rögtön letaglózott, és a mai napig az egyik legjobb daluknak tartom. Az első, szimplán Algiers névre hallgató album aztán annyira nem tudott megfogni: jónak találtam, de nem igazán vettem elő sokszor, valami hiányzott belőle, picit csalódás volt a megismerkedést követően. A 2017-es The Underside Of Power viszont már sokkal jobban tetszett: ez a fogósabb, kerekebb lemez már többet pörgött nálam, és aztán a második koncertjük erősített meg abban, hogy micsoda kiváló bandáról van itt szó…

És a tegnapi fellépésük csak tovább erősíti bennem ezt a meggyőződést. Már az elsőként felcsendülő Death March kezdő dobütemei azonnal magukkal ragadtak, onnantól kezdve hol a bandával együtt tapsolva, hol ugrálva, táncolva végig nagyon élveztem az egész koncertet. Nekem most kifejezetten jólesett, remekül ki tudtam adni magamból az elmúlt időszakban felhalmozódott feszültséget. Úgy tűnt, mások is igazán jól szórakoztak – az Algiers igazi koncertbanda, sokat is turnéznak szerencsére, olyan energia árad a fellépéseikből, amit csak kevesen tudnak produkálni, pláne ilyen nyílt, közvetlen módon. És ezek a dalok nagyon jók! Abszolút felismerhető, egyedi stílusuk van, amiben keveredik punk, blues, gospel, EBM, post-punk, stb., az énekes Frank karakteres és erőteljes hangjával kísérve. Játszottak egyébként új dalokat is, azok is nagyon ígéretesek voltak.

Egy interjúban hallottam, hogy a Depeche Mode előzenekaraként 50 ezer ember előtt játszottak, közben meg a klubkoncertjeiken kb. 50 előtt. A Dürerben nagyjából 100-an lehettünk most, szerintem az Algiers az egyik leginkább alulértékelt lehet az újabb bandák között… Én szerencsésnek érzem magam, hogy ismét láthattam őket, elképesztően jó bulit adtak, számomra ez volt az eddigi legjobb fellépésük. Bízom benne, hogy jó szokásukat megtartva, továbbra is gyakran el lehet őket csípni.